Nem mondható rólam, hogy a német tisztítószer reklámok tipikus célközönsége lennék. Kifejezetten idegessé tesz, ha arra próbálnak ösztönözni, sterilizáljam még a hűtőszekrény hátoldalát is, nehogy a gyilkos baktériumok megtámadják és elpusztítsák családomat, sőt a világot.
Ez persze nem azt jelenti, hogy úgy vélném mocsokban szép az élet. Csak éppen egyetértek azzal a mondással, amit még évekkel ezelőtt hallottam: "A napi koszadagot meg kell enni"
Gyermekemet is ebben a szellemben nevelem. Ha kiesett a cumi a szájából, hát lenyaltam, vagy meleg vízzel leöblítettem, de semmiképp nem hurcoltam magammal 15 pót-pót-pót cumit arra az esetre, hátha valamelyik nem elég steril.
A pelenkázó táskában volt egy cumisüveg, egy cserecumi (ha az utcán ejtené le), törlőkendők, pár pelenka és egy váltás csereruha a balesetekhez.
Kaptam is rosszalló tekinteteket ismerős anyukáktól, akik a játszótér sarkában először megpisiltették csemetéjüket, majd megtörölték a fenekét, és végül sterilizáló kendővel törölgették a kezét, karját, arcát, annak ellenére, hogy a művelet során ők lettek nyakig pisisek.
Ilyenkor elfogott a lelkiismeretfurdalás. Lehet, hogy én egy kegyetlen anya vagyok, aki félvállról veszi a fertőzések okozta veszélyt? Végül aztán az élet engem igazolt.
Pár bölcsis anyukával társalogtam a játszótéren, amikor szóba került, kinek, milyen gyakran beteg a szeme fénye. Egyik anyuka elmesélte, hogy a beszoktatás során több mint fél évig fia egy hetet a bölcsiben töltött, egy hetet otthon betegen. Amikor rákérdezett a gondozóknál, mindenkivel így van-e ez, a válasz ez volt: "Nem, Laura sosem beteg"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése